Madártávlatból a fájdalmasan személyes személytelenségről

Kántás Balázs

 

Madártávlatból a fájdalmasan személyes személytelenségről

Jegyzet Nagypál István Rózsaszín daloskönyv című verseskötetéhez

(részlet)

 

A fiúkról című kötetével a József Attila Kör JAK-füzetek sorozatában bemutatkozott Nagypál István versszövegeinek egyik érdekes és kardinális, tendenciája, hogy elsősorban nem magyar irodalmi hagyomány(ok)ból, nem kortárs magyar szerzők versvilágából, hanem a világirodalomból merítenek. A rá ható szerzők közül elsők között említhetjük a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas lengyel költőnőt, Wislawa Szymborskát, vagy éppen Virginia Woolfot, Oscar Wilde-ot, Kafkát, vagy éppen Albert Camust, ugyanakkor nagy hatást gyakorolt rá akár a kortárs magyar prózairodalom nagyjai közül Kertész Imre is. S bár e költészet explicit módon közöl információkat az emberi szexualitásról, ennél sokkal általánosabb nézőpontból közelíti meg a témát: az emberi kapcsolatok nemtől, szexuális orientációtól független jellemzőire kíván reflektálni, egyfajta kapcsolatboncolás és önboncolás keretében feltárni azokat a visszásságokat, melyek két, egymáshoz közel álló ember intim kapcsolata során kialakulhatnak.

Nagypál második, Rózsaszín daloskönyv című verseskötete az elsőhöz viszonyítva egyszerre folytatás és továbblépés. Egyrészt ugyancsak felvállaltan egy homoerotikus szerelmi kapcsolat krónikájaként olvasható, ez pedig a szerző költészetét egyedivé és egyedi módon bátorrá, szókimondóvá teszi a fiatal kortárs magyar irodalmon belül, másrészt a kötet a maga szerteágazó koncepció-együttesével jóval túlmutat önmagán.

A versek alapvetően szinte mindig megszólítanak valakit, egy szeretett, egyszerre közel és távol lévő, fájdalmasan ismerős idegent: „Ahogy szalvétát az ebéd közben és végén,  / Szeretlek, örökké égnek érted gyertyáim” deklarálja fájdalmas nyíltsággal a lírai beszélő Nagymonológ című, egyúttal a kötet lírai programját is megfogalmazó nyitóversének utolsó soraiban. A vallomásos személyesség persze paradox módon fájdalmas, nyomasztó személytelenséggel is párosul Nagypál versvilágaiban. A versfüzért egy picit tovább olvasva olyan tárgyias, személytelen tárgyakkal és terekkel szembesülhetünk, mint a Zsoltár se legyen Uramhoz című költemény.